Olvasok egy könyvet. Boldogságterv a címe, Gretchen Rubin tollából. Egy év története, amit Gretchen a saját boldogságának kutatására, elemzésére, illetve a boldogsággal kapcsolatos tanulmányok értelmezésére szán.

Jó könyv.

Én is elkezdtem tudatosan törekedni arra, hogy boldogabb legyek. Nem is olyan egyszerű dolog ez, ha belegondolok.

Ma felbosszantottak az orvosi rendelőben. Meg előtte a boltban. Meg előtte telefonon. Csupa aprócska, semmitmondó dolgon méltatlankodtam. Aztán az utcán eszembe jutott a boldogságterv.

És elkezdtem koncentrálni valami jó dologra.

És meghallottam. ahogy kismadarak énekelnek az út menti fákon.

Persze nem én varázsoltam oda azt a szituációt. A madárkák akkor is csicseregtek volna, ha én továbbra is azon füstölgök magamban, hogy milyen hülyeségekről beszélt az öreg a rendelőben, meg hogy majdnem nekem jött egy biciklis, amikor át akartam menni az úton.

De én mégis odafigyeltem, füleltem, és tessék. Arra a pár másodpercre elfelejtettem a mérgemet, aztán pedig, amikor újra eszembe jutott, már nevetségesnek tűnt.

Az élet apró örömeit nagyon bírom. (Én is kicsike vagyok, s azt szoktam mondani, én is az élet egyik apró öröme vagyok.) Szeretem a kék eget, a színeket, a virágokat, a napsütést, az őszi faleveleket és még sok más szívet melengető apróságot. Ja igen, a bögréket, meg a csíkos zoknikat is. És most már ide sorolom a Nescafé 2 in 1 kávét is. Hülyeség? Lehet... Évek óta ezt a kávéfajtát iszom, ilyen-olyan megfontolásból. Már egy ideje aggódva figyelem, hogy a lakóhelyemen egyre kevesebb üzletben kapható. Aztán néhány napja beütött a krach: az utolsó "fellegvárban" is elfogyott. Be kellett érnem másfajta kávéval. Nem volt jó. (Őszintén szólva borzasztó volt.) Ilyenkor ismeri föl az ember lánya, hogy mennyire tud hiányozni egy-egy ilyen kis semmiség, amit természetesnek tartunk, amikor elérhető. (Erről Gretchen oldalakat ír a könyvében.) Aztán tegnap a szomszéd településen jártam, és ha már ott voltam, szerencsét próbáltam az ottani boltban. És volt!!!!! Te jó ég, mennyire de mennyire finom ez a kávé! Már a kávés bögrém látványa is jókedvre derít, mert tudom, hogy a világ legfinomabb kávéját szürcsölhetem belőle. (Ez a mondat bizonyára kiütné a biztosítékot néhány kávé-gourmand-nál...)

Szóval az élet apró örömei nem is olyan apróságok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.